A Város Peremén

Szelek szárnyán száll a melódiám
Az egómra épített teóriám
Közeli buszmegállóban a szám be nem áll
Összefüggő mondatok egymás után, naplemente
Felkelte, és lett-e, a telepre az éjszaka leple alatt
Lepnek meg az első eső cseppek
Amikor az ereszeken megtörik a csendet
Gyúrom a gyepet, gyújtom a denket
A köztéri lámpa izzója kiégett
Csövesek, veszekednek a boron
A hullámpapíron a szemközti padon
A sarkon, integető lány kiabál:
«Taxi!», lassít, lehúzódik, megáll
Eláll a zápor, dobom a csikket
Csillogó csillagok vigyáznak minket
«A város peremén»
Kóbor korcsok kortyolják a pocsolyát
Ide lehet hallani gyárak moraját
A helynévtábla áthúzva
Éjféli randevú a lépcsőházban
Kacsázva, bőrig ázva, átfázva
Repedt sarokkal lép a zebrára
Dombok szegélyezik a kopott beton blokkot
Most hagyja ott a non-stopot
Egy ismerős autó
Tetőn egyensúlyozó alvajáró
Levél és szemét kerékből késő
Esti semmi nyári szellő
Harmónia, teljes a nyugalom
A dalom abbahagyom, itt a buszom
És még nincs vége!