Darabokra Szakítod A Szívemet

Bennem ég a vágy, fellobban még a láz, mond, el merre jársz.
Szívemben olvad a jég, te vagy a nap és az éj, legyen úgy, ahogy rég.
Tudom, hogy nem ez a vég, tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy te vagy a cél, ami éltet rég,
Álmomban velem vagy még, Azt hittük sosem elég,
De elmentél.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj,
Minden mozdulatom benned él tovább,
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár!
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj,
Minden mozdulatod bennem él tovább,
Hogyha menned kell, hát miért is maradnál,
Most már sírni kár!
Tomboló viharként pereg az élet még, egyedül félek én.
Azt írta nekem a sors, hogy újból átkarolsz, csak gyere és szólj!
Tudod, hogy nem ez a vég, tudom, hogy féltesz még,
Hittem, hogy te vagy a cél, ami éltet rég,
Álmomban velem vagy még, Azt hittük sosem elég,
De elmentél.
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj,
Minden mozdulatom benned él tovább,
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár!
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj,
Minden mozdulatod bennem él tovább,
Hogyha menned kell, hát miért is maradnál,
Most már sírni kár!
Darabokra szakítod a szívemet, úgy fáj,
Minden mozdulatom benned él tovább,
Szívem téged soha el nem enged már,
Még mindig rád vár!
Darabokra…
…most már sírni kár!