Képtelen

Visszanézek és látom, hogy más vagyok
Mint pár éve a legelején
Ez a tétova út valamit rám rakott
Amiről érzem, hogy nem az enyém
Te mindig szó nélkül átvettél belőle
Pontosan tudtad, hogy mit bírok el!
Elvesztettem, hogy merre van az előre
Így visszafelé indultam el
Más lettem, a tükör így ismer
Le nem törölhetem a múltamat
Megtanultál látni engem
Bármit látsz, el nem vakulsz
Mégis mindent megbocsátasz
Elfogadtál szótlanul
Ha megtanulnék látni egyszer
Két szemeddel élsen
Rájönnék miért vagyok magam
Megszertni képtelen
Gyakran járnak a vonalak a fejemben
Amik az arcod nem feledik el
Követem őket és látom hogy öregszem
A tévedéseim jeleivel
Már kicsit mélyebről néznék a szemedbe
Nem olyan görbén mosolyog a szám
Melletted őszülni szépen is lehetne
Ha tudnék úszni a mesénk taván