Emlékszel Amikor

Annyi itt az élet
Hogy nem fér a vénán át
Vécékbe elbújva fordítjuk nyelvünkre a hálát
A mutatóknak is mindegy
Hogy mekkora körben állnak
Szavát sem hisszük el
A nagy-nagy szomorúságnak
Elég, ha elképzeljük
Hogy nem vagyunk egymásnak
Emlékszel amikor
Divatba jött a lélek?
Kabátodba bújok
És esténként úgy élek
Emlékszel amikor elég volt
Hogy azt mondd
Most, hogy itt vagy
Most, hogy itt vagy
Most, hogy itt-itthon vagyok
Engedelmes világ ez
Még nekünk is enged
Pedig mi csak szünetekből
De azért ismerjük a csendet
Amit majd ha nem kell
Szóval dicsérsz
Ajándékunk sem nagy
De mindenki belefér