Kalahári

Hátra már nem mehetek
Minden ajtó csukott, látom
Úgy zsákol az élet befele, mintha nem én lennék 23
Azt hiszed az eszed irányít, józanul gondolsz a múltba
De az exed, mint a hibáid: beleesel újra, meg újra
Végül mondhatod «Bébi, nekünk jövônk úgyse volt!
Idegen lettél, mint a régi, mikor megkaptad az új telót
Ordíthatsz csapkodhatsz, villogtathatod a tudásod, de rájössz majd rá napokkal:
Valójában csak magad utálod
(Refrén)
Taszít az égrôl a mélybe. Az ajtók záródnak évrôl évre
Az ajtók záródnak évrôl évre
Évrôl évre…
(Verze 2)
Nincsen haladás, nincs
Minden akadály, mi?
Lennél karakán itt, de nem jött el az a fázis
Ha para van indul a kaparás is, a szaladás, így
A víz mellett száradsz ki, mint a Kalahári
(Verze 3)
Elég letargikus…
A jó dolgok nem hagynak sok nyomot. Csak az ami tragikus, az agyam folyton csak
ott forog
Aki mindent szépnek lát tisztán nem látja magát
Ha mindent balnak élsz, akkor senki rád sem néz
Nézz rám! Az élet szép!
Bármit, hogy ne legyen vége
Magamat nem vonzom régen, de talán téged
Fél napig trending rodeo
Warhol-i hírnév: placebo
Mûmosoly, charity, paleo
Nem visz elôre, csak az ego