Este-Reggel

Szivárvány tükörkép
Világító sötétség
A hold árbócán gyűrött a vitorla
Kótyagos sirály a víztükör felett
Üszkös stég fogódzik
Gerendáival a parti bozótba
Nézem a köszöbről ahogy a hajnal
Csapkod a tenger gránitkapuin
Nád hegyén a nap, nyáristenek járnak
A könnyű ködben
A hold árbócán gyűrött a vitorla
Kótyagos sirály a víztükör felett
Üszkös stég fogódzik
Gerendáival a parti bozótba
Nézem a köszöbről ahogy a hajnal
Csapkod a tenger gránitkapuin
Nád hegyén a nap, nyáristenek járnak
A könnyű ködben
Árva füzetlap kószán száll alá a pusztán
Remegő betűkben kapaszkodva a széllel
Ám ha tüntet, apró ábránd vadássza furcsán
Eredendően szűz még e nap alkotta éjjel
Világító sötétség, szürke magányban ittas
Szentjános bogár had terül szét az égen
Csillagok mutatják elkopott utunkat
Amíg a Nap egy oduban alussza álmát mélyen
Csörgő patak habján ringó falevél pihen meg
Féltékeny szemet vetve minden ágra
Önző szavak ajkán pilótaként figyelnek
Térképét vesztetten lett önmaga ideálja
Homályos pompában fürdőző flamingó
Szivárvány tükörkép, ligetes halastó
Opálos szobámban tündöklő konok szó
Levedlett álcaként távol a bohóctól…
Nézem a köszöbről ahogy a hajnal
Csapkod a tenger gránitkapuin
Nád hegyén a nap, nyáristenek járnak
A könnyű ködben