Majd valamikor

Dalszöveg
Könyörgöm… Ne engem válassz
(ne engem…)
Régen csak azért küzdöttem, hogy megérts
Mára meg, hogy felejts el és ne félts
Ilyen vagyok hidd el, elfuserált fickó
Bocsánatod kérem, mert arra nincs szó
Mennyire sajnálom minden könnycsepped,
Feri i-vel, és te a pontot feltetted
Füzet szélén firka, o volt a múzsám
Bár a pálinkán csúsztam el, nem a rúzsán.
Ennyi, rövid és átlagos mesécske
Csak tudnám mit láttam a többi szemébe
A rap-szakmán kifogtam, rajtam meg az ösztön
Meg kellett ennem, bár nem ízlett a foztöm.
Szavak nélkül kevés, szavakkal túl sok,
Vicces is talán, hogy simítok nem túlzok,
Ha az igazságot írnám, bognél nem sírnál
A kezem is izzad, de a toll csak diktál.
Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz.
Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz.
Tudhatnád ha láttál, vagy hallottál,
Hogy bár anyám szült, az utca adoptál
Örömlányok, bunözok, — homályos hátterem
Itt a lépcso, a hall, a tér — a bálterem.
Mit vársz tolem? — Egy könyvet se olvastam
A kaviárt ittam szálkát kerestem a tonhalban
Egyetlen szerencsém — aprócska nyelvem
Mely áron felül adta el ócska testem.
Nem hazudtam soha, ez az egy amit bánok
Isten verése volna, hogy a dolgok mögé látok?
Vagy inkább áldás, cserébe mindenért
Mert ha ellenem jöttek valahogy minden ért.
Ostrom csapom csakis magammal szemben,
Mit számít mennyi vagy 17 vagy 40?
Ha meglátsz fuss el, ha hallasz menekülj
Mert sok volt belolem, hiába vagyok egyedül.
Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz.
Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz.
Fiúból férfi — FankaDeli Feri
Régen meg is tette mára gondolni se meri.
Pofonos ládám kong az ürességtol,
Night Child a szó itt a nap is csal félkör.
Az alkony kérlel, az éjszaka szólít
A bárpult kacér, a pultos lány csak bólint
Nem így akartam ez nem a fehér kerítés
Itt pohár és üveg, nem pázsit a körítés.
Ha te is félsz figyelj és tanulj a példámból.
A szíved vezessen, eszed mi téblábol
Akár egy pillanat, akár egy hónap
Evezz csak addig, míg kitart a csónak.
Én a vízbe ugrottam érdekelt mi lent vár
Mára jól tudom, a kíváncsiság herdál
Mibol maradnál ki, hisz mindig vagy valahol,
Csak pakold a szenet, s a vonat majd zakatol.
Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz.
Valahol, majd valamikor, mikor nem sírsz már Feri dalaitól
Vigyor, melyre mosoly lesz a válasz, de addig könyörgöm, ne engem válassz.
(…Héj.)
Héj lányok — Valahol, majd valamikor
Héj csajok — Valahol, majd valamikor
Hölgyeim — Valahol, majd valamikor
De addig könyörgöm, ne engem válassz.
(…ne engem válassz.)