Huszárnóta

Jó az ember madarának
Ha a szívek közé fészkel
Nem kell magyarázat
Sem útravaló fényjel
Csak olyan jó szép bordák
Közül nézi a valót
Csak úgy szeretnék lenni
Ahogy egy rét ringat egy hajót
Tegyél le, tegyél le, tegyél le
Elég volt vicceltem, elég volt
Tegyél le
Hiába más hibája
Az a világ a fejedbe nem megy
Erdõ nõtte be az ösvényt
Ahol a málnát szedted
És ha újra szeretnéd látni
Nyugtalan se lennél
Az a gyermekkori bogár
Akit taposni szerettél
Te lettél
Tegyél le, tegyél le
Vicceltem, elég volt
Tegyél le, tegyél le
Kiszáradt partokra
Vihetnél most el
Nézek volt habokba
A szél porokat kever
Látok régi halat
És darazsakat rajta
Látod õ is maradt
És most meg van halva