Bíbor Köd

Köd szállt le rám hogy
A világomat ha itt hagynám hát
Színes legyen a búcsúkép még
Mindig jobb mintha szenvednék
Bíbor köd szállt közénk
Szikrázik és zeng az ég és
Mégis mintha a világon most
Minden hangot hallanék
Ha meghalok majd mielőtt felébrednék
Élettelenül fekve az ágyon
Nem marad más utánam csak néhány emlék
Nem marad más csak a hiányom
Nem nem…
Bíbor köd jó barát
Indulok na gyere ölelj át és
Ne félj látod én se félek majd
Találkozunk odaát
«Omnia tempus habent et suis spatiis
Transeunt Universa sub caleo
Tempus nascendi et tempus moriendi
Tempus platandi et tempus evellendi
Quod Plantatum est»
Ami rád vár az vár rám is
Ez nem a vég ez a kezdet de amíg
Ezt nem érted addig
Semmit sem értesz