Töltés

Álmomban Makóra busszal járok én is
Néha űrhajóval, de most busszal mégis
Leszállok a hídnál, ahol soha senki —
Két sor nyárfa jobbra, odáig kell menni
Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket
Ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett
Menni vagy meghalni, ki erre, ki arra
A töltésen vonat fut nagy, kék csillagokba
És más titokzatokba, és más titokzatokba
De jó visszajönni! Nyárfák közt repülni!
Lesz még szőlő mégis, lesz még lágy kenyér is!
És ha eljössz, világvége, itt találsz majd engem
Nyárfák közt a szélben zúg, csak zúg a lelkem
Mert két sor nyárfa őriz minden kósza lelket
Ha a test ezt a várost elhagyta, mert kellett
Menni, vagy meghalni, ki erre, ki arra
A töltésen vonat fut üvegcsillagokba
És más titokzatokba, új titokzatokba
Más titokzatokba, új titokzatokba