A bohóc

A szemembe néz
Másnak ismerem őt
Most csak sebzetten ül
Az öltözőtükör előtt
Jól van! Ez vagyok én
Aki téged így nem érdekel
Csak a móka, ígéret, kacagás
A belépők arra fogytak el
A mutatvány már készen áll
Minden gesztus, minden fény
Hogy felzúgjon az áhított taps
Már nem kell más, csak én, csak én
Hát jöjjön a zene, a reflektor!
Csak a paróka kell, meg egy szép piros orr
És a festett könny, és egy nagy mosoly
S két bíbor folt a vicces pofonoktól
És egy kalap kell, és rajta a toll
S az óriási kesztyű, mely nem bokszol
És egy nagydob kell, és egy nagy kabát
Mely az igazat rejti, s a trombitát
Hát szóljanak azok a harsonák!
És nevessen rajtam, aki csak lát!
Majd dalolok, zenélek, bukfencezem
És orra esek, mint a nagy szerelem
S ha elfogy a dal — az a nagyon vidám —
A fogason lóg a bohócruhám