Lovagi Torna

Az úr húsz tizenkilencedik esztendejét írtuk
Fehérvárott az új arénában lovagi tusára kelt fel a nap
Pattan a szikra csörög a kard
Fehérvárott már folyik a harc
Lesújt a pallos daliás harcos
Vértjén csattan a kard
Nyílvessző céljába tart
A Királyi család meg nézi a csatát
A Királylány keze a tét vagy halál
Egy lovagtól lángol a látóhatár
Sir Elios, térdel, felkenik
Lovaggá ütik, felemelkedik
Született, harcolt Szombathelyen
Hogy népi legendák tárgya legyen
Tavasz vagy ősz az év szaka
Az ő kardja világol éjszaka
Fényt akar hozni fiainak
Épületenergetikailag
Most viszont ellenfelére talál
Nyugatról érkező fene halál
Felbosszantotta a fény
Sötétséget hoz a lény
Neve is van Sir Olaf
Nématalföldi sötét lovag
Elszántan jöj lépj oda
Nem ismer határt a tébolya
Sir Ungár legjobb buzogánnyal
Neki sem lesz má' unokája
Kiakad, ha lát egy uzsorást, a'!
A király arannyal a honorálja
Slayer József a határt
Őrzi, csörög alabárd
Kiereszti a salakanyagát
Mindenki, aki az útjába áll
Minek a turbán gyaur!
Előtted Liszkay nagyúr
Magabiztosan legyalul
Még sohase maradt alul
Fehérvár ispánja ha!
Lord Garancsi, és a squad
Kiált, hát kard- ki-kard- ki-kard;
Sir Elios, hozd a napvihart!
Kezdetét veszi a csata
Kinek lesz nagyobb a fasza
Elioshoz odaront Olaf
Pörölye gyors, mint a gondolat
Tombol az indulat
Padlóra viszi a fény urat
Sötétséggel fojtogat de
De reménysugár jő pont oda
A testet öltött démoni lénynek
Hirtelen a szemét lázer fények
Vakítják el Polt Péter!
Huncutul mosolyog kezében
Lámpával célozgat serényen
Tesómat bizony én bevédem
Ha baszakodni mersz az udvarral
Mi rádmegyünk hűbéres urammal
Porba repül a lovag —
A sár elvakítja a lovat;
Sir Elios ha odatolat
Kegyelem! kiáltja Sir Olaf
Nyolcadik csigolya — dang!
Reped a csont, vérzik a bitang
Szivárog a vöröses-fekete seb;
Sir Elios örök és egyetemes!
A vihar elül a király belül
Boldogan adja hitvesül
Lányát a Fényúrhoz ó vidámság!
Üti a markát fele királyság
Fény!