Szőkített Nő

Egyszer egy szőkített nő
Kifogott egy ebihalat
A hideg nagyvárosban
A hidak alatt
A szívkirály fázott
De nem beszélt
Csak csodálkozott
Hogy a földre ért
És jó itt, mondta a riportban
Kereste a nőt, hogy őt is bemondja
Az meg állt szőkén a hidak alatt
És csak nézte a többi ebihalat
Mert itt a földön él
És nem beszél velem sem
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király
És most otthon ül, és
Hallgatja míg sötét lesz
Töri a sósat a tévéhez
Lehet, hogy jó lett volna talán
És most már elég, hogyha szól
Egy szomorú szám
Mert itt a földön él
És nem beszél velem sem
Kitalálhatom, hogy mit csinál
A háza nagy, a férje béka
Puszilja persze, de nem király