Apa övének a csatja

Az anyád jól főzött, szerette apádat
Amíg az dolgozott, s jelentős kakákat
Pakolt hozzá a világ nagy kakához
Ha nagyon nekiállt, se hallott se látott
S a teljesítmény miatt került be egy este
Az «olajos gépezet» nevű projektbe
Há' de ott nyomult aztán, mint töltőcsőn a hurka
Csak ritkán lazított, akkor odébbszúrta
Be műbőr övébe a műanyag csatot
Ami fémmel volt futtatva, s így ezüstnek hatott
Kicsit megkopott a széle, de ott meg elefántcsont
Volt első nézésre, vagy ha csak rája gondolt
Az embernek a fia az apja csatjára
Hogy milyen volt apué és maga előtt látta
Há' de van hogy én is látom, hogy a gyerekeim néznek
Akkor mondom a csatomnak: «Most megfigyelnek téged
Úgyhogy viselkedj kérlek emlékezetesen
Hogyha emlékeznének majd, nekik is menjen
Úgy, ahogy most nekem»