Engem is szélből font

Kiszedtem az ülés alól az elfelejtett aprót
Perselyre nem futotta de vettem útravalót
Elaludtam kicsit annyira hogy tudjam
Már nem vagyok ébren de még nem álmodtam
Lassuló ütemben süllyed benn a morál
Szinte nem lesz vége a sofőr megint dudál
Átadta még meleg helyét az előttem ülő
Egy traumatizált ország vett egy levegőt
Elzárom a rosszat egy műanyag dobozba
Száz évekig eláll táguló térben szorongva
Az ülések között olyan szűk lett a hely
Két idegen egymást nem kerüli el
Engem is szélből font ugyanaz mi átfúj rajtam
Te viszont egy középpont fészket építesz alattam
Engem is szélből font ugyanaz mi átfúj rajtam
Te viszont egy középpont fészket építesz alattam
A szemeid nézem miközben üzensz a napnak
A második sugár után már le is ragadnak
A válladra dőlök és suttogok pedig nincs itt senki más
De nem akarom zavarni a nagy nagy nagy előadást