Nem vagyok egyedül

Te is túl jól ismered
A millió éves rossz szokást
Nem tudom szeretni, ami
Nem az enyém, nem képmás
Inkább háborúzzunk
Minthogy kiderüljön
A sajátom sem szerethetem
Hagyom, hogy kihűljön
Én se látok senkit
De fogják a kezem
Lehet, hogy újra csak a
Boldogságtól viszket a tenyerem
Úgyhogy vaksötétben
Dúdolom, hogy
Rajtad hogy hegedült
Az a lélek, minek nem hittem el
Hogy nem vagyok egyedül
Úgyhogy vaksötétben
Dúdolom, hogy
Rajtad hogy hegedült
Az a lélek, mink nem hittem el
Hogy nm vagyok egyedül
Úgyhogy vaksötétben dúdolom
Csak te emlékszel, hogy
Milyen szerényen, csendesen
Mosolyogtam, amíg megvolt
Amíg megvolt mindenem
Arra, hogy milyen
Bátran tartottam attól
Amin átesik mindenki
És pont ugyanolyan jól
Szégyellném a világot
Ha benne nem volnál
És nem csak azért, mert
Rajtad kívül nem számítok már
Úgyhogy vaksötétben
Dúdolom, hogy
Rajtad hogy hegedült
Az a lélek, minek nem hittem el
Hogy nem vagyok egyedül
Úgyhogy vaksötétben
Rajtad hogy hegedült
Az a lélek, minek nem hittem el
Hogy nem vagyok egyedül
Úgyhogy vaksötétben
Dúdolom, hogy
Lá lálá lálá
Lálá lálá
Lálá lálá
Lá lálá lálá
Lálá lálá
Lálá lálá
Lá lálá lálá
Lálá lálá
Lálá lálá
Lá lálá lálá
Lálá lálá
Lálá lálá