Egek felé kiáltottam

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap
Soha nem aludtam át, éjszakáimat
Hínárszálak húztak le a mélybe
Önmagam állítottam félre
Zárt ajtókat nyitottam ki másnak
Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak
A lenyugvó nap mindig máshol ért
Ezer színével borult rám az éj
Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak
Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak
Életemben sok mindent megpróbáltam
Külvárosok elõttem, utánam
Az egek felé kiáltottam
Rosszat soha nem akartam